Egy hajó zuhan az égből egy ismeretlen bolygó óceánjába. Utasa, Seid Theranis egy lakatlan sziget partján tér magához, hatszáz fényévre mindentől, amit valaha ismert. Egyetlen társa a hajó mesterséges intelligenciája, Theia. Így kezdődik a trilógia, és innen tekerünk vissza, hogy megtudjuk: hogyan jutott idáig egy birodalom egyik legbefolyásosabb örököse, és mit kezd azzal, ami még hátravan.
Lanthea – A hatalom ára
A Lanthea bolygót évszázadok óta három uralkodócsalád kormányozza kényes egyensúlyban: a technológiában élenjáró Theranisok, a hagyományőrző Kalarinok és a gyakorlatias Zorathok. Seid, a Theranis-ház ambiciózus örököse, rendíthetetlenül hisz a fejlődésben, és a birodalom energiáját adó holdak teljes automatizálását szorgalmazza. Legélesebb ellenfele a tanácsban éppen egykori szerelme, Eryss Kalarin, aki a technológiától való függés veszélyeire figyelmeztet.
A politikai csatározás hamarosan személyes drámába fordul. A családi hold energiarendszerében baljós anomáliák jelennek meg, ugyanazok, amelyek három évvel korábban Seid apjának rejtélyes halálához vezettek. Seid nővérével és anyjával felnyitja apja lezárt laboratóriumát, ahol egy titokra bukkan, amely többet ígér a csillagközi utazásnál. Talán magát az időt is. A nyomozás a főváros alvilágába vezet, ahol a tét egyre nő, a szövetségesek fogynak, és egyre világosabb, hogy valaki nagyon közelről húzza a szálakat.
Feszes, intrikákkal teli politikai thriller arról, mennyit ér a hatalom, és mibe kerül.
A Sziget – A túlélés és a bukás
Seid magára marad egy vulkanikus szigeten, egy hajóroncs maradványaival és Theiával. A kezdeti túlélési küzdelmet lassan felváltja valami sokkal veszélyesebb: a magány, a gyász és a feldolgozatlan árulás súlya. Aztán egy felfedezés új célt ad neki. A közeli kontinensen emberek élnek, egy fiatal, még primitív civilizáció.
Seid úgy dönt, nemcsak túléli ezt a világot, hanem formálni is fogja. Csakhogy a tudás és a technológia hatalmat jelent, a hatalom pedig kísértést. Ez a kötet a trilógia sötét, lélektani szíve: egy ember zuhanásának és újjászületésének története, aki kénytelen szembenézni saját arroganciájával, és megtanulni, mit jelent felelősséget vállalni azokért, akiket a saját képére akar formálni. A végén pedig egy új, etikusabb álom kezd testet ölteni: At Lanthea, az Új Lanthea.
At Lanthea – Az alapítók öröksége
Húsz év telt el. Ahol egykor egy hajótörött magányosan küzdött, ott most közel kétezer fős, virágzó közösség él, technológiailag fejlett, mégis harmóniában a természettel. Seid családot alapított, két fia ebbe az új világba született bele.
Minden alapítónak meg kell azonban tapasztalnia, hogy amit felépített, azt a következő nemzedék már nem ajándékként, hanem adottságként, sőt korlátként éli meg. A fiatalok megkérdőjelezik a rendszert, amely egykor a felemelkedés eszköze volt, és a szabadság vágya egyre nagyobb feszültséget szül. Generációs konfliktus, testvérek, apa és fiúk története egy közösségben, amely az alapítók napjához közeledve egyre inkább a válaszút felé sodródik.
A trilógia íve itt teljesedik ki igazán ógörög tragédiává. Seid útja a klasszikus mintát követi: a hübrisz, a határokat átlépő gőg, amellyel istenként akar világot formálni; a hamartia, a tragikus vétség, amely nála a fejlődésbe vetett hit túlhajtása, vagyis legnagyobb erényének árnyoldala; a peripeteia, a sorsfordulatok, amelyek újra és újra a feje tetejére állítják az életét; és az anagnórizisz, a felismerés, amely megtisztítja, de nem feltétlenül ment meg. A görög tragédiákhoz hasonlóan a nemeszisz, a megtorlás sem a semmiből érkezik: a hős tettei mindig visszatalálnak hozzá. A családi sors nemzedékeken átívelő súlya pedig az olvasót a katarzis élményéig vezeti.
Végül a zárás, amely olyan fordulatot tartogat, amely után az ember azonnal újra akarja kezdeni az egészet.