A cím a jól ismert memento mori, „emlékezz a halálra” megfordítása: emlékezz az életre. A három kötet első ránézésre három különálló történet, három korszakban, három országban, egészen más hangon elmesélve. Közös bennük, hogy mindegyik egy-egy rendkívül érzékeny, mélyen emberi portré valakiről, aki rést talál a világ szövetén.
Budapest, 1985 tavasza. Egy elmegyógyintézet zárt osztálya, ahol a nap akkor kezdődik, amikor a folyosón csattan a központi kapcsoló, és a betegek a társalgó dróthálós ablakai alatt várják, hogy történjen valami. Halász Márton magyartanár és amatőr csillagász, aki valaha maga csiszolta távcsőtükrével a változócsillagokat figyelte. Egy tragédia után került ide, lítiumon él, és már nem tudja felidézni a felesége arcát.
Aztán a gyógyszeradagja csökken, és valami lassan felébred benne. Visszatérnek a színek, a gondolatok élessége, a csillagok, a közeledő Halley-üstökös. Álmai különös, idegen helyekre viszik, ahol minden valódibbnak tűnik az ébrenlétnél. És van egy új nővér, aki leül az ágya szélére, és meghallgatja.
Egyes szám első személyű, jelen idejű, lírai regény, Radnóti, József Attila és Petőfi sorai között. Megrendítően pontos beszámoló arról, milyen belülről átélni egy betegséget, amelyben a tisztánlátás és a téboly belülről pontosan ugyanolyannak tűnik. Gyászról, magányról és a vágyról, hogy valaki végre lássa, amit mi látunk.
Hulduvík, egy apró izlandi halászfalu a fjord partján, a 80-as évek végén. Kétszáz lélek, egy bolt, egy templom, egy összevont osztályos iskola, és a tenger, amely időnként visszavesz magának valakit. Embla tízéves, álmodozó kislány, aki „mindig egy gondolattal hátrébb jár”. Legjobb barátnője, a gyakorlatias Lilja már most tudja, hogy orvos lesz. A két lány egymás mellett halad, két különböző sebességgel, mégis együtt.
Egy nyár végi délután Embla arcán átfut valami, ami túl régi egy tízéves arcához, és a szájából egy idegen szó hangzik el. Az ősz sötétedésével az elrévülések egyre gyakoribbá válnak. Az északi fény alatt a kislány olyan nyelven kezd beszélni, amelyet senki sem ért.
Ez a kötet harmadik személyben szól, és a nézőpont szereplőről szereplőre vándorol: az anyáé, aki a boltból az egész falut olvassa; a halász apáé; a tanítóé; és Liljáé, aki egyedül emlékszik mindenre. Csendes, szívszorító, hideg fényű regény barátságról, szülői szeretetről, és arról a kérdésről, mit adunk fel, amikor meggyógyulunk.
Tampa, Florida, napjainkban. Brad Halloway huszonöt éves fiatalember, aki másnaposan ébred egy klímás lakásban, és első dolga, hogy megnézze, nyert-e a reggeli versenyben a barátnőjével. Brooke ápolónő, és van köztük egy kis szertartás egy számmal, amelyet csak ők ketten értenek. Az apjának segít egy eladásra váró ingatlan bemutatásában.
Egy átlagos péntek: Siesta Key fehér homokja, egy eladásra váró luxusvilla, barátok, szülinapi buli a tó partján. És egy hatlépéses dallam, amelyet Brad egész életében magában hordoz, és amelynek sosem találta meg a hetedik hangját.
Egyes szám első személyű, múlt idejű, laza, szlenges, vicces hang, mintha egy másik író tollából származna. Aztán a nap egészen másképp ér véget, mint ahogy indult, és a regény egészen máshová visz, mint amire az olvasó számít.
Három korszak, három nyelv, három elbeszélői hang, amelyek mintha három külön könyvet alkotnának. Aki azonban figyelmesen olvas, apró, visszatérő jeleket talál, amelyek összekötik a történeteket. A trilógia végén pedig összeáll a kép, és a sorok mögött egy lenyűgöző, rétegzett világ bontakozik ki az élet természetéről.